O♥L♥V♥A♥S♥S♥A♥T♥O♥K♥ ♥E♥♥L♥§§§§§§§§§!!!!!!!!!!!!!!!!!!!!!!!!!!!!!!!!!!!!!!!!!!!!!!!!!!!!
Lépj, amíg nem késő!

Azon a napon a lány szíve gyászba borult, Úgy érezte, a világ ellene fordult. Egyetlen szerelme lemondott róla, S már egy másik lány kezét fogja azóta.
"Már nem szeretlek!"- vallotta be a fiú, A tomboló tűz, mely eddig szívében tombolt, kihunyt. De a lány nem adta fel, dacolt ellene, S továbbra is tartotta a kapcsolatot vele.
A remény viszont egyre jobban elhagyta, Mikor látta, hogy élete szerelme a másik lányt simogatja. Időközben a fiú rájött ,még mindig érez valamit iránta, De nem lépett, mert a szórakozás fontosabb volt számára.
A lány megkérte a fiút kezdjék elölről újra, "Szeretlek Kicsim az életemnél is jobban!"- s a fülébe súgta halkan. Ám minden hiába, ő csak tovább álltatta, A kötöttséget, az igazi szerelmét nem vállalta.
Teltek a napok, teltek a hónapok, A lányról már azonban régen nem hallott. Egyik este, álmából felébredve rossz érzés kapta el, Ürességet és fájó hiányt érzett szívében.
Érezte régi szerelme keserű hiányát, Hiszen rég nem hallotta a lány kellemes hangját. Hiányzott neki az arca, a forró ölelése, A féltő gondoskodása, a lány maga egésze.
Másnap megjelent a házánál virággal a kezében, Kisírt szemű édesanyja nyitott ajtót talpig feketében. A fiú teljesen elfehéredett ,s érezte nagy a baj, Édesanyja csak annyit mondott könnyektől küszködve: Meghalt!
Állítólag egy véletlen autóbaleset okozta a lány halálát, Nem figyelt az úton, mert nem tudta feledni szerelmi bánatát. A fiú elsápadva állt ott egy percig, A csokor virág a kezéből lassan hullott ki.
Nem hitte, ez hogy történhetett meg vele, Minden percben ott kellett volna lennie mellette. Este nem tudott elaludni, a szemébe könny szökött, Szívében mérhetetlenül nagy bűntudattól küszködött.
De hirtelen, mintha egy melegség járta volna át, Mintha hallotta volna halott szerelme hangját. És igen, a lány ott tündökölt angyal képében, A régi, megszokott, gyönyörű szépségben.
Mindkettőjük szemében könny ragyogott, A mosoly az arcukon hirtelen megfagyott. Lélegzetük elnémult, szívük egyszerre dobbant, A régi, gyönyörű szenvedélyes szerelmük újra lángra lobbant.
Csak álltak egymással szemben, hisz egymás gondolatait ismerik, A lány a fiú arcát végigsimítja, lelke melegséggel megtelik. Igyekszik szerelmét megnyugtatni, De csak ennyit tud végül mondani:
"Ne sírj szívem nincs semmi baj, Emlékem szívedben végig megmarad. Én ott leszek végig melletted, őrzöm az álmaidat, Mindentől megvédelek, ott leszek minden mozdulatodban."
Az angyal még egyszer utoljára átölelte kedvesét, A fiú nem akarta még elengedni féltett szerelmét. A lány arca egyre halványodott, "Most mennem kell!"- csak ennyit mondhatott.
Hirtelen hűvös levegő járta át a szobát, De még lehetett érezni a lány kellemes illatát. A fiút ezután az álom hamar elnyomta, Gondolataiban ő járt, s hogy nem feledi el soha.
Reggel, mikor felébredt, nem tudta valóság volt-e, vagy álom, De talált valami csodát az asztalon. Egy fehér toll volt ott a lány illatával, S rájött mit veszített a lány halálával.
Szívében most még jobban érezte hiányát, S nem tudta elnyomni a lány utáni vágyát. Könnyes szemmel az ég felé fordulva ennyit felelt: "Mindörökké szeretni foglak Egyetlen Szép Szerelmem!"

Barátságból szerelem ...

Volt egy lány és egy fiú. Már az óvodában nagyon jó barátok voltak. Elkerültek iskolába és egy osztályba került a srác és a lány. A lány egyik nap nagyon szerelmes lett a fiúba, de a fiúnak volt barátnője és szegény lánynak minden nap végig kellet néznie, hogy megy az idő és a srác meg az a lány még midig együtt vannak és ölelkeznek, csókolóznak. Egyik nap aztán vette az erőt és elmondta neki hogy ő tetőtől talpig szerelmes belé. a Srác nagyot nézett és gonosz nézéssel a lány szemébe nézett és csak ennyit mondott ?ennyit ér egy barátság, mert te csak mindenkibe a szerelmet keresed, soha többé ne szólj hozzám.? A lány sírva futott el, átsírta miatta az éjszakákat és nagyon összetört a szíve. Telt múlt az idő a lány nem mozdult a szobájából, és csak sírt. Egyik este fogott egy papírt és egy tollat és levelet írt.

?szia. te ismertél a legjobban, te tudtad minden titkom, te voltál az, aki segített a bajban. De most végre kimondom érzéseimet és letámadsz, mert te mást szeretsz. Bocsáss meg, ha megbántottalak, de már nem bírtam tovább hisz oly szép vagy és imádlak. Inkább választod azt a lányt, aki minden nap a mozi melletti parkolóba megcsal, mint engem, akit már 4 éves korod óta ismersz, és csak téged szeret. De felejts is el, ne is gondolj rám többé. Mikor ezt a levelet megkapod én már föntről foglak figyelni és még mindig SZERETNI.?

A lány ragadott egy kést és a vérével írta alá a levelet. Reggel útnak indult első megállója a posta volt. De a posta bejárata előtt összeesett. Egy öreg bácsi megtalálta a lányt és a zsebébe a levelet. Rögtön hívta a mentőket, de a lány már nem élt. A Bácsi a levelet föladta a postán és másnap a fiú kezébe került. Ahogy elolvasta a levelet rögtön futott a lányhoz, de már csak a szülei voltak otthon, akik épp indultak a temetésre. A fiú megkérdezte, hogy hol a lány, de az anya csak ezt tudta mondani ?te vagy a hibás? a fiú egyből rájött, hogy mi a helyzet és ő nem ment a temetésre, hanem este éjfélkor kiment és a lány sírja elé borult és ezt mondta:

?Téged mindennél jobban szerettelek. A lánnyal már szakítottam, mert igazad volt és a legjobba barátommal csalt meg. Bocsáss meg nekem, hogy akkor olyan gonosz voltam. Nagyon szeretlek s szeretni is foglak. ?

Erre visszaszól egy lágy hang:

? Nézz az égre, a legszebb fényre. Láss egy álmot, s harcolj érte

Oldal: szerelmes tortenetek
love hearts - © 2008 - 2025 - szerelmesekescsalodotta.hupont.hu

A HuPont.hu egyszerűvé teszi a weblapkészítés minden lépését! Itt lehetséges a weblapkészítés!

ÁSZF | Adatvédelmi Nyilatkozat